Paletta

Több éven keresztül, emlékezetes táncszínházi előadásokat láthatott a közönség a J.P. Dance Company szervezésében. Néhány képsorral idézzük fel a profi táncosok világát

NAPSOROLÓ – JELES NAPOK
A magyar nemzeti kokárda
A kokárda – mint a magyar neve, a szalagrózsa is utal rá – eredetileg színes szalagból készített kör alakú, rózsadíszt szimbolizáló, eredetét tekintve főúri ruhadísz volt. Első ábrázolásai a 18. század közepéről ismertek, francia és angol festményekről. A kokárda magyarországi megjelenése Petőfihez kötődik, aki 1848. március 15-e előtt ezt írta naplójában: „Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.” Történetileg a magyar kokárda a nemzeti függetlenedés eszméjét magukénak valló polgárok szimbólumává vált, kör alakú nemzetiszín formában, kis pántlikákkal. A szembejövő személyek számára azt volt hivatva látható módon közölni, hogy viselője a magyar forradalmi eszméket magáénak vallja.

MÁRCIUS 15-E
Legújabb kori történelmünk során mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt 1848. március 15-e, hiszen a magyar szívekben mindig magában hordozott egy sajátos szimbolikus jelentéstartalmat, a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését. Az ezen dátum által jelképezett korszaknak köszönhetjük himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. E jeles napról beszél nekünk ezúttal Kovács Edina történész.
Megszólaló: Kovács Edina – történész

BKK-S MÁRCIUS 15-E
Az ősi magyar piros-fehér-zöld színek együttes használata Mátyás király korától vált általánossá az oklevelek függőpecsétjeinek selyemszálakból font pecsétzsinórjainál, majd ezt követően megjelent a magyar koronázási díszítésekben is. Ez a színvilág jelenik meg a BKK ünnepi kiállításán is, melyet koraesténként kivilágítva is láthatunk.
Megszólaló: Szigetvári József – a BKK igazgatója

NAPSOROLÓ – JELES NAPOK
Március 13-18. – az 1838-as pesti árvíz
1838 márciusában a mai Budapest pesti oldalán árvíz okozott súlyos pusztítást. Az árvíz szintjét és tetőzésének dátumát számos emléktábla is jelzi több, a mai belső kerületekben lévő épületen. Akkoriban Pest és Buda közötti folyószakaszon a Duna medre meglehetősen elfajult volt. A sekély medrű, szétágazó, zátonyokkal és szigetekkel teli Dunán az árhullám és a jég csak lassan tudott levonulni. A sekélyebb részeken a jég rövid idő alatt feltorlódott és a folyót visszaduzzasztotta. Először a belváros alacsonyabban fekvő területeit öntötte el a víz, a mai Váci utca és Deák Ferenc utca környékét, a váci gát átszakadása után észak felől is megindult az ár a város irányába. Március 14-én a déli soroksári gát is átszakadt. A folyó térnyerése miatt a vízszint ugyan átmenetileg csökkenni kezdett, ám a Csepel-
szigetnél feltorlódott jég miatt újból megemelkedett. A Duna felső szakaszán az enyhe idő okozta olvadás miatt újabb vízszintnövekedés következett. Csónakokkal mentették a lakosságot, igyekeztek az erősebb házak emeleteire, padlásaira, vagy a magasabban fekvő külvárosi házakba menekíteni őket. Mintegy ötvenezer ember veszítette el hajlékát. A legnagyobb hírnévre az árvíz alatti erőfeszítéseiért Wesselényi Miklós tett szert, de sokan mások is helytálltak. Ezért nyert pesti díszpolgári címet például Landerer Lajos nyomdász is.

MATTA ÉS BURIÁN CSALÁD
Dr. Matta Árpád 1926-ban lett városunk első díszpolgára, nevét Százhalombatta egyik városrésze, a Matta-kert viseli. Matta Árpád 1938. július 14-én halt meg, kérésére a százhalombattai temetőben helyezték örök nyugovóra. Utolsó útjára az egész falu elkísérte. Lehoczki Zsuzsanna történész ezúttal a Matta-Burián családról beszélt nekünk.
Megszólaló: Lehoczki Zsuzsanna – történész

NAPSOROLÓ – JELES NAPOK
Március 21. – az Erdők Nemzetközi Napja
Az ENSZ Közgyűlés az erdők nemzetközi napjává nyilvánította március 21-ét abból a célból, hogy 2013-tól kezdődően minden évben világszerte megemlékezzünk az erdők és fák jelentőségéről. Az erdő olyan természetes vagy telepített élőhely, amelynek jellegét a sűrűn álló fák határozzák meg. Az erdők olyan életközösségek, ahol megtaláljuk a talajban élő mikroorganizmusokat, a földfelszínen élő mohákat, gombákat, lágy- és fás szárú növényeket, állatvilága pedig rendkívül gazdag. Az erdők kibocsájtják az oxigént és elnyelik a szén-dioxidot, frissítik levegőt. Egy nagyra nőtt lombos fa annyi oxigént termel egy évszakban, amennyit 10 ember belélegez egy év alatt. A fák lombkoronája árnyékot ad. A fák gyökerei fontosak a nagymennyiségű eső ellen, hiszen segítenek a talajban elnyelni a vizet. Az erdő mellett fekvő szántóföldekre jótékony hatást gyakorolnak: az énekesmadarak és denevérek a rovarokat, míg a rókák és baglyok az egereket pusztítják. Az erdőben a hangok eltompulnak, ugyanis a fák természetes zajvédők. Mi emberek régóta használjuk a fát, hogy sokmindent előállítsunk belőle – a papírtól a ruházaton át egészen az otthonainkig.

METRONÓM
Buzás György azzal a céllal alapította meg a Metronóm Dobiskolát, hogy a dobolás iránt érdeklődő gyerekeknek képzési lehetőséget biztosítson. A battai víztorony közelében lévő két kisebb és egy nagyobb próbateremben folyik az oktatás – igazi dobos-paradicsomban tanulhatnak, gyakorolhatnak kicsik és nagyok egyaránt. Buzás Györgynél még február végén jártunk és kérésünkre még dobolt is nekünk.
Megszólaló: Buzás György – a Metronóm Dobiskola vezetője

SZELIDÍTŐ
A szelídítő egy melléknév, jelentése: aki vagy ami kezessé tesz. És hogy mit jelent ez a kifejezés Ilka Gábor szobrászművész számára? Ez is kiderül a most következő beszélgetésből.
Megszólaló: Ilka Gábor – szobrászművész

TÁNCLÁZADÁS
Sokunk számára emlékezetes, hogy több éven keresztül nagyszabású táncszínházi előadásokat láthatott a közönség a J.P. Dance Company – vagyis Papp János és csapata – szervezésében, a BKK színpadán. 2020-ban ez a ’sikersorozat’ megtorpant és – minden bizonnyal – idén tavasszal sem folytatódhat. Ezúttal, mintegy hiánypótlóként, néhány képsor idézi fel nekünk a J.P-sek profi, táncos világát.
Megszólaló: Papp János J.P. – tánctanár, táncművész