Paletta

AZ ÉSZAKI FÉNY FÖLDJÉN - Nyolc évszak, négy ország, végtelen sok élmény – ezekről beszélt a hallgatóságnak Kazal Ervin

BABAKIÁLLÍTÁS
„A babának két lelke van, de lehet, hogy három,
Az egyiket a készítője lehelte belé,
A másikat a kislány, aki játszott vele,
A harmadikat a gyűjtő, aki szereti és megbecsüli.”
Ez az idézet olvasható a BKK előterében látható babakiállításon, amely a Gombolyag Klub tagjainak gyűjteményéből született meg.
Megszólaló: Uti Lajosné – a Gombolyag Klub vezetője

HORGOLÓS MANÓ MŰHELY
A horgolás, a fonalas ipar és iparművészet egyik népszerű, felületet vagy szegélyt alkotó kézimunkája. Hurokképzésen alapul és valószínűleg Kínából származott át hozzánk a XVI. században. Közkedveltségét egyrészt annak köszönheti, hogy egyetlen, könnyen kezelhető, hordozható eszköze a horgolótű, másrészt, hogy az elkészítés egyszerűsége mellett rendkívüli változatosságot enged meg. Varró Ágnes – engedve a kérésnek – a legutóbbi, felnőtteket kézműveskedni hívó foglalkozáson a „horgolás tudományába” vezette be az érdeklődőket.
Megszólaló: Uti Lajosné – a Gombolyag Klub vezetője

NAPSOROLÓ – JELES NAPOK
November 17. – Csokonai Vitéz Mihály születésnapja (1773)
Csokonai Vitéz Mihályt a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjeként tartjuk számon. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai közepette lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkozását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Egész élete mindössze harmincegy esztendő volt, ám e rövid idő alatt is gazdag, sokszínű és maradandó életművet alkotott. Mindezek ellenére halálakor még kevesen tudták, hogy a legnagyobbak közül való. Kölcsey Ferenc például idegenkedett Csokonai népiességétől, a kortársak pedig Kisfaludy Sándor felszínes költészetéért lelkesedtek, csak Petőfiék kezdték elismerni őt és száz évnek kellett elmúlnia a halálától, hogy végre Ady Endre és a Nyugat költői felfedezték benne a nagy elődöt, a nagy halhatatlant. Azóta Csokonai Vitéz Mihály neve és életműve már költészetünk első sorában fényeskedik.

SZÁZHALOMBATTA MÚLTJA
„Találkozás Százhalombatta múltjával” – ezt a címet kapta a HBVK legutóbbi „archívumos” programja, mely során Kovács Edina történész szemelvényeket mutatott be a Városi Archívum gyűjteményéből.
Megszólaló: Kovács Edina – történész, a Városi Archívum kezelője

AZ ÉSZAKI FÉNY FÖLDJÉN
Az embereket ősidők óta érdeklik a természeti csodák, melyek közé tartozik a Lappföldön élőket évezredek óta ámulatban tartó Északi fény. Földünk e szélsőséges éghajlattal megáldott vidékén az ott élők vallásába, szokásaiba, kultúrájukba, mindennapjaikba is „beépült” ez az ismételten fel-felbukkanó „égi csoda”. Nyolc évszak, négy ország, végtelen sok élmény – ezekről beszélt a hallgatóságnak Kazal Ervin, aki számos alkalommal járt már az északi fény földjén.
Megszólaló: Kazal Ervin – előadó, túravezető

KORTÁRS MAGYAR KÖLTÉSZET
A szakralitás latin eredetű szó, jelentése: isteni, természetfeletti eredetű, gyökereinkből fakadó, hitünkből való. A Hamvas Béla Szellemi Szabadegyetem Szakrális Művészet elnevezésű féléve Szakolczay Lajos irodalomtörténész
„Szakralitás a kortárs magyar költészetben” című előadásával zárult a könyvtárban.
Megszólaló: Szakolczay Lajos – irodalomtörténész, irodalom- és művészetkritikus, szerkesztő

KÖNYVBEMUTATÓ
A HBVK „Színek, versek, hangulatok” elnevezésű programján legutóbb Józsa Nemes Irén alkotásaival ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A rendezvényen részt vett Józsa András, a festőnő fia is, aki elhozta magával az édesanyja munkásságát bemutató kötetet, hogy elsőként a százhalombattai közönség ismerhesse meg ezt.
Megszólaló: Józsa András – tanár, szovátai helytörténész

NAPSOROLÓ – JELES NAPOK
November 20. – a Lánchíd átadása (1849)
A Lánchíd a legrégibb és legismertebb híd a Dunán, a magyar főváros egyik jelképe, melynek építését gróf Széchenyi István kezdeményezte és az első állandó híd volt Pest és Buda között és egyben a teljes magyarországi Duna-szakaszon is. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849. november 20-án avatták fel. A II. világháború végén a visszavonuló német hadsereg, maga mögött felrobbantotta. Az újjáépített, némileg megszélesített hidat első felavatásának 100. évfordulóján nyitották meg ismét. Legutóbb 1986 és1988 között újították fel, a pilonok boltívein
lévő régi szocialista címereket a Szent Koronával kiegészített Kossuth-címerekre 1996-ban cserélték vissza. Számos anekdota fűződik a hídhoz. Legismertebb az, hogy a hídfőket díszítő oroszlánoknak nincs nyelvük és ezért annyit csúfolták az alkotót, Marschalkó Jánost, hogy a Dunába ugrott. Valójában még a szobrász az 1870-es években is élt és ezt üzente a gúnyolóinak: „Úgy legyen nyelve a te feleségednek, mint az én oroszlánjaimnak, akkor jaj neked!” Az oroszlánoknak valójában van nyelvük, csak alulról, a járda szintjéről nem látszik.

NÉPTÁNC MINŐSÍTŐK
A Martin György Néptáncszövetség rendezésében kétévente megrendezésre kerülő minősítő fesztiválokra az idén több mint 30 együttes jelentkezett. Az egyik helyszínen, az elmúlt hétvégén a BKK-ban megrendezett programon 8 néptáncegyüttes maximum félórás műsora került a szakmai zsűri és a közönség elé és a résztvevő együttesek az alábbi minősítési eredményeket érhették el: „Részt vett”, „Minősült együttes”, „Jól minősült együttes”, ill. „Kiválóan minősült együttes”. A most következő percekben Sikentáncz Szilveszterrel, a Budapestről érkezett Rákospalotai Szilas Néptáncegyüttes, ill. a százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes vezetőjével, valamint Fundák Kristóffal, a battaiak által előadott „Levelek” című koreográfia rendezőjével még az eredményhirdetés előtt készült beszélgetéseket hallhatják.
Megszólaló: Sikentáncz Szilveszter – a Rákospalotai Szilas Néptáncegyüttes, ill. a Forrás Néptáncegyüttes vezetője; Fundák Kristóf – rendező, koreográfus, táncos