Szomorúan értesültem arról, hogy Dubecz Tivadarné, Erzsi néni, 2021. július 7-én 86 éves korában elhunyt. Férje Dubecz Tivadar (Tibi bácsi) ez év februárjában, öt hónappal ezelőtt hunyt el, akit most felesége, Erzsi néni követett.
Erzsi néni és Tibi bácsi szinte szimbólummá váltak az óvárosiak és a városiak szemében. Férje mozigépészként kezdett dolgozni a falu közössége által épített kultúrházban. Tibi bácsival az ötvenes évek derekán ismerkedett meg Erzsi néni, aki akkor a Postán dolgozott. Örömmel ment a moziba, várva a vetítés végét, hogy találkozhassanak. Kapcsolatuk itt kezdődött, igaz akkor még nem "néni" és "bácsi" voltak, hanem a közösség aktív fiataljai. Végül ez a találkozás egy életre szóló házasság és közös szolgálat lett.
Később ez a kultúrházban szolgált a házaspár második otthonaként is. Szorgalmukkal, szolgálatukkal éjjel nappal rendelkezésre álltak és sajátjukként, jó gazdaként figyeltek mindenre. Tisztességről, becsületről, jóságról tanulhattunk attól a két embertől, akiknek ez nem tanult hivatásuk, hanem példamutató életük tette őket tanítóvá. Közösségépítő munkájuk mellett kapcsolatuk, magánéletük példaértékű és irigylésre méltó volt. Ismerték az embereket, ezer szállal kötődtek Óvároshoz.
Erzsi néni mindenben segítette férjét, aki 1953-tól 1989-ig mozigépészként dolgozott, az utolsó tíz évben pedig mindketten gondnoki munkát láttak el. Amikor a mozit bezárták, átmenetileg a ház gazdátlanná vált. Kitartásuknak és elkötelezettségüknek köszönhetően harcoltak, azért, hogy a közösségé maradhasson a ház. A Közösségi Házat 1994. március 13-án felújítva adták át a közösségnek. Ebben az időszakban is visszajártak, takarítottak, gondozták, felügyelték az alkalmi rendezvényeket. 1999 után kérték fel őket, hogy vállalják el teljes állásban a gondnokságot, amit 2009-ig láttak el. Részt vettek az Óvárosi Nyugdíjas Klub szervezésében, amelynek lelkes tagjai maradtak és részt vettek, amíg tudtak a klub életében is.
2013-ban Erzsi néni férjével együtt „Pro Urbe Százhalombatta” Díjban részesültek.
Személyesen is jó barátságot ápoltam mindkettőjükkel, tiszteltem és csodáltam azt az elhivatottságot, amellyel szolgálták a közösséget egy életen át. Emlékeimben él az a gondolatsor, amelyet Erzsi néni a tiszteletükre rendezett ünnepségen osztott meg velünk: "Elmondani nem lehet azt a szép életet, amit itt leéltünk.”
Haláluk nagy veszteség a városnak, hiszen elment egy olyan legendás házaspár, akik „ketten együtt, egy életen át” szolgáltak és meghatározó személyei voltak a közösségnek.
Százhalombatta Város Önkormányzata és a magam nevében részvétemet fejezem ki az egész családnak! Isten nyugosztalja Dubecz Tivadarnét, Erzsi nénit! Emlékét nem feledjük!
Mély együttérzéssel és tisztelettel!
Vezér Mihály Ph.D.
polgármester